Univerzumok Teremtése

Univerzumok és a dimenziók

A teremtő tudatok rendekbe, lélekcsaládokba rendeződtek a rezgésszámok alapján. Ez egy hatalmas mandalaszerű rendeződés, ahol mindenki maga egyénisége alapján választja meg a helyét. Az energetikai egyik alapelv szerint – amely a hasonló a hasonlóval egymást kiegészítve összerezeg – egyesültek a lélekcsaládok. A lélekcsaládok egymást segítve társteremtenek, így gyorsabban és könnyebben végzik a határtalan játékos alkotást.

Egymás alkotását tisztelve elismerik, ezzel inspirálva egymást a további tökéletesített teremtési folyamatokban. Mivel a Forrás minden tudással, energiával rendelkezik, így a tudatok is határtalanul tudnak meríteni belőle. Innentől kezdve minden a kreativitáson múlik. Bármi megvalósítható. Azonnal, abban a pillanatban.

Elsődlegesen illúzió univerzumokat hoztak létre, melyeket folyamatosan, figyelemmel összpontosítva kellett fenntartani, hogy fennmaradjanak. Az illúziók az ő tudatossági magállapotában nyilvánulnak meg. Ezek az illúzió-univerzumok később keveredtek egymással, majd a közös megegyezés alapján jöttek létre a különféle rezgésszámú anyagi vagy formális univerzumok. Legutoljára képződtek le a fizikai Univerzumok.

Létrehozták a lét kilenc különböző, egymásra egyszerre, egységesen megnyilvánuló síkjait, ezzel növelve a teremtés diverzitását, kapacitását és a különböző tudatállapotok megnyilvánulási lehetőségeit. Ezekben dimenziókkal osztották fel és bővítették a teret. A Forrásállapot, a Teljesség - amely az ő létállapotuk - lényegéből kiindulva hozták létre a dimenziókat hierarchikusan a lejjebbi, egyre sűrűbb energiamegnyilvánulások felé.

 A hierarchia itt azt jelenti, hogy egy feljebbi dimenzónak nagyobb a "rálátása" az alatta levőnél. Ez azt jelenti hogy a síkok többszörös térben alkotódnak meg úgy, hogy az egyes síkok alkotják meg az újabb tereket. Minél feljebb megyünk a dimenziókban, annál többszörös a lételemi lehetőség.

Egyébként meg a dimenziók amolyan párhuzamos kvalitással rendelkeznek, egyszerre vannak jelen egyként, egymásba épülve.

Amikor az illúziókat keverték egymással, így különféle energiaszintekben nyilvánultak meg, melyeket elhelyezték a dimenziókba. A legsűrűbb állapotú energiaszintnek jutott a harmadik dimenzió, amely a fizikai dimenzió. Ebbe a dimenzióba kerültek a térrel és lineáris idővel rendelkező fizikai univerzumok.

Ezekben az univerzumokban lehet a legnagyobb kihívással a formákkal kísérletezni, mert itt a legkorlátozottabb és szabályszerűbb az energia áramlása. A felsőbb dimenziókban már átsiklanak a formák egyre inkább egymásba, illetve finomodnak az ottani formák egészen a korlátlan „teljességjellegű” tökéletességig – amely az ő alapállapotuk. A negyedik dimenzió magában foglalja a harmadikat, az ötödik a negyediket és a harmadikat...és így tovább.

A dimenziók tudatossági szintjét meghatározott érzelmi energiarezgések jellemzik. Így a dimenziók saját „belépővel” rendelkeznek, azaz a tudatoknak meg kell ismerni és fel kell szabadítani magukban azokat az érzés/energia kulcsokat, amelyekkel ki-és be illetve feljebb léphetnek a dimenziókba. Efféle ismeret hiányában egy tudat képtelen lesz látni s érzékelni a dimenziókat. Így a dimenziók köthetőek a tudatossági szintek pillanatnyi meghatározásához.

A dimenzióknak a száma nagyon sok lehet, s ezek a létezés 9 síkjában vannak elhelyezve. A síkok a teremtett létezés összes elemét tartalmazzák, melyek egyszerra vannak kapcsolatban egymással(erről később).

Egyébként ezek minden Multiverzumra érvényesek. Vannak olyan multiverzumok, ahol több dimenzió is létre van hozva, több lételemi lehetőséggel. És vannak olyan Univerzumok is, ahol minden eddigi teremtői szabályt ki vontak. Ezek a úgynevezett „Nagy Kísérleti Játszóterek” ahol szabadon lehet kísérletezni a teremtés minden eszközével és elemével. Itt nincsenek törvényszerűségek és az ok-okozatiság is ki van törölve. Az egység eleme és a rész eleme is törölve van. Ezek a terek a Lehetőség, mint spontán kvantumpotenciál állapot mintájára készültek. 

Az Abszolútum hiányzik belőle, így olyan mintha a Forrásnak csakis az egyik alkotó része lenne jelen. Egyfajta semleges anomáliáknak is fel lehet fogni. Ide csak a Teljesség Forrásállapotában lehet bejutni, de a felelősség még mindig nagy és kockázatos. A kockázat az, hogy a Tudatok spontán hiba következtében elszakadhatnak a Forrásuktól. Viszont, ezt úgy szokták előkészíteni, hogy párt alkotnak a belépők. Általában Ikerlángok. Amikor az egyik belép, akkor a másik kivülről őrzi. Ha bent szakadás jön létre, akkor a párja azonnal kimenti és visszakapcsolja a Forráshoz.

Ezekből az univerzumokból csak néhány létezik, azok is védetten, biztonságosan, elszigetelten vannak tartva. Ide csakis a legtapasztaltabb, legmagasabb sziten lévő Teremtőknek ajánlott belépni. Létrejöttüknek célja az, hogy a Teremtők a képességeiket illetően új tapasztalatokra lelhessenek. Egy lehetséges új felfedezés öröme teljesedhet ki bennük.

Az univerzumokat a dimenziók által meghatározott rendszer szerint teremtették. Minden rendszert a Tudatok hoztak létre. Minden ami működőképes, annak valamilyen tudatosság által teremtett rendszeralapja van. A rendszertelennek tűnő szintek is rendszeralapúak. A dimenzióknak meghatározott tudatossági szintjei vannak. Ez azért van így, hogy a teremtők le tudják magukat „vinni” alacsonyabb rezgésekbe is, hogy játszva tapasztaljanak. Nincs nagyobb szenvedés egy teremtőnek, mint amikor „unatkozik” és/vagy elismertség hiányában szenved, vagy megfosztották őt az önmegvalósítás lehetőségétől illetve szabadságától.

Az Univerzumokat főleg a geometriai centrikusság elvén tervezték és alkották meg. Minden Univerzumnak és Univerzumhalmaznak mindig van egy központja.

 Az Univerzumhalmazokat gömb alapú rendszer szerint képezték. Ezek a Multiverzumok szakrális sugaras szimmetriájúak – legalábbis ezekhez hasonlítanak – melyek a szakrális geometria szimmetriáival rendelkeznek. Az élet virága avagy a vector equilibrium alakzat az alapjuk. 

Alakzat szerint lehet: duál, trio, tetra, penta, hexa, hepta... stb., melyek mindig egy ún. Toroid alakzatba helyezhetőek a központjuk alapján. Így az energiaáramlás a legdinamikusabb és a legkörforgásosabb.

Léteznek más alakzatú univerzumok is. Vannak olyanok, amik elágazó típusúak „fa jellegűek”, melyek bipolárisak és hosszanti szimmetrikusak. Magukba foglalják a Toroid energiaáramlást.

/MFA/